Egy tonna érctartalmú kőzet azonban még a legjobb esetben sem rejt 5-8 gramm aranynál többet. Ahogy egyre fogy az arany a Föld könnyen kitermelhető rétegeiből, úgy lesz a munka egyre kevésbé gyümölcsöző.

A kanadai Metals Economics Group szakértőinek legfrissebb elemzése most arról ad számot, hogy az új aranylelőhelyek feltárása a bányatársaságok legnagyobb erőfeszítései ellenére sem tart lépést a már meglévők kiaknázásának ütemével – írja az aranypiac.hu.

A Metals Economics Group bányaipari tanácsadócég kutatása arra a következtetésre jut, hogy egyre kevesebb arany van rejtve a Föld mélyén. Ezért az új lelőhelyek felkutatása elmarad a már megművelt aranybányák kimerülésétől. „Strategies for Gold Reserves Replacement: The Costs of Finding and Acquiring Gold“ (Stratégiák az aranykészletek pótlására: Az arany feltárásának és kitermelésének költségei) címen megjelent tanulmányukban a szerzők azt vezetik elő, hogy az utóbbi 14 évben felkutatott, jelentősebb hozamú aranylelőhelyek alig több mint a felét fedezik csak annak a világszerte kitermelt aranymennyiségnek, amelyet ez alatt a csaknem másfél évtized alatt a bányavállalatok a becslések szerint a felszínre hoztak.

1997 és 2011 között a bányászati projektek előkészítésével foglalkozó cégek 99 olyan lelőhelyet kutattak meg sikeresen, ahol legalább két millió uncia arany volt kitermelhető. Az ezekről az aranymezőkről kinyerhető arany összvolumene elérte a 743 millió unciát (23.107 tonna). A számok tükrében a szerzők megállapítják, hogy „amennyiben a nyersanyagkészletek 75 százaléka kiaknázható, és abból 90 százalék ténylegesen kitermelésre is kerül, úgy ez a 99 lelőhely mindössze 56 százalékát képes pótolni annak, amit a bányák ezen időszak alatt kitermeltek”. Egy bányaprojekt elméleti és a ténylegesen kiaknázható nyersanyagkészlete ugyanis függ az adott bánya fekvésétől, a politikai körülményektől, a beruházási és üzemeltetési költségektől valamint egyéb piaci viszonyoktól is.

A kutatásból ugyanakkor kiderül, hogy egy koncentrációs folyamat megy végbe a bányászati ágazat nemzetközi szereplői között. A világ 26 legnagyobb bányavállalata egyenként legalább 600.000 uncia aranyat termelt ki 2011-ben, amit ezek a cégek úgy érték el, hogy a tavalyi évet megelőző évtized folyamán az azt megelőzően elért kitermelésüknek átlagosan a dupláját biztosították be maguknak új lelőhelyek megszerzésével. Értelemszerűen ebből az következik, hogy számos kisebb vállalat kiszorult a piacról illetve felvásárlásra került.

Ugyanakkor a nagyok növekedése nyilvánvalóan egy véges folyamat. Az utóbbi tíz évben évről évre 17 százalékkal gyarapodott az általuk kitermelt aranymennyiség, ami kényszerpályát jelent számukra az új lelőhelyek egyre intenzívebb feltárásában, amennyiben ezek a cégek tartani, sőt akár még növelni is szeretnék kitermelési volumeneiket. A kicsik kiszorítása és a koncessziós területek átvétele számukra létkérdés, és ez a koncentrációs folyamatokat erősítve a jelenlegi 57 százalékos piaci részesedésük 67 százalékra történő növekedését jelentheti 2017-ig az ágazat elemzői szerint.

A tanulmány megállapítja továbbá, hogy „nem arról van szó, hogy már ne lenne több arany, hanem hogy a könnyen feltárható arany már kiaknázásra került”. A probléma többek között abban van, hogy növekszenek a politikai, szabályozási és pénzügyi kockázatok főként a nyersanyagokban gazdag országokban. A kőzetek csökkenő nemesfémtartalma pedig a növekvő feltárási és kitermelési költségekben mutatkozik meg, valamint abban, hogy a bányafejlesztések időben is drámaian elhúzódnak (lásd például a verespataki bányaberuházás körül már 12 éve tartó huzavonát). Mindezek eredményeként ott is, ahol aktuálisan zajlik a kitermelés, valószínűleg lényegesen kevesebb aranyat hoznak majd felszínre, mint amennyivel a lelőhelyek egykori feltárásakor még számolni lehetett.

A tanulmány végkövetkeztetése, hogy bár az aranybányászat nagyvállalatai mindösszesen elegendő aranyat kutatnak fel ahhoz, hogy az elkövetkezendő években a termelést még szinten tartsák és akár a növekedési céljaikat is elérjék, mégis egyre nehezebb lesz a jelen aranyár mellett gazdaságosan kitermelhető és a bányászat aktuális volumenével lépést tartó hozamú, új lelőhelyeket felkutatni. Ezen a helyzeten az aranyár jelentős emelkedése javíthatna csak átmenetileg.