Markus Bastir osztrák paleoantropológus fosszilis leletek koponyaalapjának vizsgálatakor azt tapasztalta, hogy a szaglóhagyma és a temporális lebeny a neandervölgyiéhez képest a modern embernél erőteljesen megnövekedett. Eredményeit a kutató a Nature Communications című szaklapban mutatja be.

Az evolúcióbiológia területén elsősorban az agy növekedésének mértékével foglalkoztak, de mind a homo sapiensnél, mind a neandervölgyi ősembernél hasonló nagyságú agy alakult ki az evolúció során. Ezért inkább arra kezdtek koncentrálni, az agy mely területei és hogyan strukturálódtak át. Az új háromdimenziós módszer segítségével felismerték: a szaglógumóhoz tartozó terület 12 százalékkal nagyobb a modern embernél, mint a neandervölgyinél.

A temporális lebenyek is erőteljesen megváltoztak és erőteljesebben emelkednek ki. A kutatók eddig nem tudták, hogy az emberi evolúció során mikor növekedett meg a temporális lebeny. A neandervölgyi ember az eddigi feltételezésekhez képest tovább élt a homo sapiensszel párhuzamosan, és viszonylag kisebb temporális lebennyel, ezáltal csekélyebb szaglóérzékkel rendelkezett.

„Kövületekről nehéz a viselkedésre vonatkozó megállapításokat tenni, de feltételezhetjük, hogy a modern embernél nagyobb szerepet kaptak a szaglásorientált viselkedésminták” – mondta el Bastir. A szaglás agyban elfoglalt helyét és szerepét tekintve egyedülálló: nagyon közvetlen kapcsolatot tart fenn a külvilággal, emellett központja az érzelmi központ, a limbikus rendszer közvetlen közelében található és erős kölcsönhatásban áll az emlékezettel is.